A Kyokushin két szó összetételéből áll:
Kyoku – jelentése végső
Shin – jelentése igazság
Ezek szerint a Kyokushin Karate jelentése: a “Végső Igazság Karatéja”. Használjuk még Kyokushinkai szóösszetételben, ahol a Kai szó a találkozást, szervezetet jelenti. Ilyen formában tehát: “Találkozás a Végső Igazsággal”. A Kyokushin Karate, mint azt nevének jelentése is mutatja, szemben a tradicionális japán karate-stílusokkal, olyan merőben új és nyílt módszer, amely az egyén emberségessé válásához mindig és mindenkor az igazságot keresi.
A Kyokushin Karate megalapítója Masutatsu Oyama mester, századunk egyik legnagyobb küzdőegyénisége volt.
Sosai Oyama képessége és felfogása a karatéról tükröződik irányzatában. A Kyokushin Karatét a világon úgy is hívják, hogy a “Legerősebb Karate” (Strongest Karate) vagy “Erőkarate” (Power Karate). Célját, (amely azonos minden harci művészet (Budó irányzatok) céljával: a zenféle tudati állapot elérésén keresztül a személyiség fejlesztése) az erőkarate útján kívánja elérni.
Alapelve: valódi harcosokat csak valódi feltételek, és körülmények között lehet nevelni. Így nem ismeri el a csupán jelzett, illetve bemutatott találatokat, csak a teljes erővel és hatékonysággal végrehajtott tökéletes technikákat. Ehhez a kemény küzdőmodorhoz azonban csak igen fokozatos, módszeres fizikai, szellemi és technikai felkészítés vezethet el. Edzésről edzésre egyre nehezebb próbák elé kerülnek a karatékák, melyek hatására néhány év alatt kialakul a helyes védelmi reakciójuk, megtanulnak hatékonyan támadni, védekezni és a növekvő kockázaton és fájdalomtűrésen keresztül elviselni az ellenfél kemény találatait. Így ez a módszer életszerű feltételeket biztosít a felkészülésben.
Masutatsu Oyama (eredeti nevén Young I Choi) 1923. július 27-én (a régi japán naptár szerint június 4-én) született a kóreai Szöulban.
Oyama 1936-ban Szöulban gyermekként a kínai kempot tanulta. 1938-ban Oyama Japánban beiratkozott a Yamanashi Repülőiskolába. A karatét, e harci művészetet Japánban népszerűsítő három mester egyikénél, Gichin Funakoshinál tanulta.
Mas. Oyama 1945-ben a háború végét nagy szomorúsággal élte meg, mert felkészült a kamikaze halálra, de már nem került bevetésre, mert Japán kapitulált augusztus 15.-én.
1947-ben Oyama részt vett a háború utáni első Országos Japán Karateversenyen, (Maruyama Gimnázium, Kyoto). A bajnokságot megnyerte, de kupáját nyilvánosan elhajította, mondván, hogy a verseny szabályrendszere miatt nem felel meg a karate igazi szellemiségének és ezért ezt nem tartja győzelemnek.
1948-ban Mas. Oyama elhatározta, hogy életét a karaténak szenteli. 18 hónapig egymaga edzett a chibai Kiyosumi hegyen, hogy tökéletesítse mozgását és elmélyedjen a karatéban. Egy kis kunyhóban élt remeteként és napi 12 órát edzett.
1952-ben a chicagói Karate Szövetség meghívta az USA-ba. Ott 11 hónapon át 32 bemutatót tartott, különböző államokban tanított és 7 küzdelemben vett részt, melyeket mind megnyerte.
Első dojo-ját 1954-ben nyitotta meg Mejiróban, Tokió egy kiégett körzetében.
1956-ban Okinawán kezdve, bejárta Délkelet-Ázsiát, sok különféle harcmodort tanulmányozva, különösen a kempot. Az Oyama dojo a Rikkyo Egyetem mögötti egyik kis teremben kapott helyet, mely dojo volt a Kyokushin Kaikan kezdete.
Az elkövetkező években a Kyokushin karatét népszerűsítette egyre több országban.
1962-ben Oyama visszatért Japánba és az Oyama dojo 20 jelöltnek adta meg a fekete övet. Ezzel elkezdődött a külföldi tanítványok áramlása, és a Kyokushin karate egyre szélesebb körben vált ismerté.